A LEGSZEBB TÖRTÉNET 121-140

120.  Amíg pénze volt, barátai is voltak. Mikor azonban a pénz elfogyott, barátai mind elpártoltak tőle. Nyomorában mit volt mit tennie: kondásnak szegődött. De gazdája nagyon rosszul bánt vele. Hogy éhen ne haljon, kénytelen volt ebédjét a disznók moslékjából kihalászni. Akkor azután megértette, milyen oktalan volt, mikor elhagyta a szülői házat. Most már bizony szívesen haza ment volna, de nem mert. Azt gondolta, hogy édesapja többé hallani sem akar róla. Hosszú tétovázás után azonban mégis útnak indult hazafelé. Útkózben így morfondirozott magában: „Mint bérest talán még felfogad az apám a gazdaságban. Akkor sorsom majd bizonyosan újra jobbra fordul.”

121. Szegény nem is álmodta, mi vár rá otthon! Édesapja naponta kiállt a dombtetőre, egyre visszavárta hűtlen fiát. Egy este végre fáradt, rongyos vándort vett észre az úton, aki nem volt más, mint az ő hazatérő fia! Az édesapa felkiáltott örömében és gyermeke elé szaladt. Az meg remegve térdre hullt előtte. –„Apám, zokogott fel- vétkeztem az ég ellen és ellened! Már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Csak béreseid közé fogadj be, és én újra boldog leszek!”- De az apa egy öleléssel felemelte fiát, majd odakiáltott a szolgáknak: -„Ide a legszebb ruhákat! Öljétek le a hízott borjút! Készítsetek lakomát! Mert elveszett fiam végre haza jött!

122.  Az idősebb testvér éppen akkor ért haza a földekről, mikor az ünnepi zenészek játszani kezdtek. Egy szolgától azután megtudta, hogy a háznép testvére hazatérését ünnepli. Erre elöntötte a sárga irigység, és apjához lépve keserű szemrehányást tett neki. Az azonban igy felelt: -„Fiam, te mindig velem vagy és mindenem, amim van, rendelkezésedre áll. Testvéred azonban hosszú időre elveszett a számomra. Nem szabadna hát örülnöm, hogy most haza-
tért?” -
Isten is Így tesz a megtérő bűnössel: mindig kész megbocsátani neki.
A jó Isten példáját követve, minden kereszténynek is szívesen kell fogadnia azt, aki hitetlenségét vagy bűnös életét elhagyva őszinte szívvel visszatér az Egyházba.

123.   A farizeusok nem győztek úgynevezett jócselekedeteikkel dicsekedni. Valóságban azonban sem a szegényt, sem pedig a megtérő bűnöst nem szerették. Ezért Jézus példabeszéddel leckéztette meg őket: -„Volt egyszer egy gazdag ember. Pompás ruhákban járt és minden étkezése valóságos lakoma volt. Lázárt, a szegény koldust, aki fekélyekkel borítva palotája előtt feküdt, figyelemre sem méltatta. Pedig az szívesen csillapította volna éhségét a gazdag ember asztalának akár hulladékával is! De sohasem kapott semmit. Csak a kutyák törődtek vele: égető sebeit nyalogatták és úgy igyekeztek fájdalmait enyhíteni.

124.   A szegény Lázár végtül is meghalt. Mivel jó és vallásos ember volt, angyalok jöttek érte és lelkét egyenesen az égbe vitték. Ott végre megérte a teljes boldogságot Istennek, a szenteknek és Ábrahámnak, a zsidó nép Ősének társaságában. A gazdag ember halálának is ütött az órája. Pompás temetése volt, de mi haszna? Lelke a pokolba került. Onnan azután láthatta a szegény Lázárt, aki boldogan élt az égben Ábrahám társaságában. És akkor felnyögött:
-„Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam! Rettenetesen szenvedek e lángokban! Küldd hozzám Lázárt, hogy legalább friss vízzel oltsa égő szomjamat!

125.   Ábrahám így felelt: ,Földi életedben soha sem szenvedtél, te hitvány! Lázár azonban sokat szenvedett. Ő most nagy türelméért jutalomba részesül, neked meg bűneidért gyötrődnöd kell!' Akkor legalább öt, még a földön élõ testvéremhez küldd el Lázárt, nehogy ők is a pokolba jussanak!"
-„ Elég nekik Mózes és a próféták intelme. Ha testvéreid rájuk nem hallgatnak, akkor egy feltámadt halottra sem fognak hallgatni!” - válaszolta Ábrahám."
Úgy is van! A gazdag ember, aki gőgösen és önzően él, senki figyelmeztetésére nem hallgat és esze ágában sincs megtérni.

126.    Szerencsére nem minden gazdag ember ilyen. Volt egy jómódú család, amelynek körében Jézus szívesen megpihent olykor-olykor. A család fejét Lázának hívták, akárcsak az előbbi példabeszédben a szegény koldust. Lázár

Jézus egyik legjobb barátja volt. Nővéreivel, Máriával és Mártával, egy Betánia nevű helységben lakott. Egyszer, mikor Jézus a Jordán partján prédikált, Lázár

súlyosan megbetegedett. Nővérei gyorsan hírnököt menesztettek Jézushoz ezzel az üzenettel: -„Uram, akit szeretsz, beteg!" Jól tudták, hogy Jézus kevés szóból is ért és tüstént megteszi, ami tőle telik.

127.    Jézus még két napot töltött a Jordán partján és csak az után mondta apostolainak:- ,, Térjünk vissza Judeába."  Azok meghökkentek: - ,,Judeába? Hiszen ott ellenségeid halálra keresnek!" Ekkor Jézus megmondta nekik, hogy Lázár meghalt, mire Tamás apostol lelkesen így kiáltott fel: - „Menjünk hát! Így legalább mindnyájan együtt halunk meg!”-
Mihelyt Márta hírül vette Jézus közeledését, elébe futott és így szólt: ,,Uram, ha itt lettél volna, fivérem nem halt volna meg! Tudom azonban, hogy Isten mindent meg tesz, amit te kérsz tőle..." Jézus így felelt: ,, Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt
is, élni fog."

128.     Közben Mária is odaért. Ő is ezekkel a szavakkal borult Jézus lábaihoz:
-„Uram, ha itt lettél volna, testvérem most nem lenne halott!" - Jézust meghatották a derék lány könnyei.- ,,Hová tettétek Lázárt?” - kérdezte.
-„Jöjj velünk, Uram, és meglátod" - felelte a háznép. Útközben Jézus maga is könnyekre fakadt, és a zsidók ezt látva, sugdosni kezdtek maguk között:  -„Látjátok, hogy szerette Lázárt!"- Végre a kis csoport a sziklasírhoz ért, melyben Lázár feküdt. A bejáratot nagy kőtábla fedte el.

129.   Hengerítsétek el a követ"- szólt Jézus. –„ Uram, már szaga van a halottnak, - vonakodott Márta - hiszen már négy napja van a sírban."-
Ejnye, Márta, - felelt az Úr - nem mondtam, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?"- Mikor végre elhengerítették a követ, Jézus égre emelt
tekintettel így fohászkodott: -„Atyám, hála neked, hogy meghallgattál! Én ugyan jól tudom, hogy mindig meghallgatod imámat. Amit mondok, főleg a körülállók miatt mondom, hogy végre megértsék, hogy te küldöttél engem!"

130.   Ezután Jézus hangos szóval az üregbe kiáltott:Lázár, jöjj ki!
És a következő pillanatban Lázár megjelent a sír nyílásásában. Keze-lába még be volt pólyálva, és arcát még szemfedő fedte. Jézus felrázta társait ámulatukból. –„Oldjátok le róla a pólyakat, hogy járni tudjon!”-  mondta. Érthető. hogy ilyen csoda láttára sokan hittek Jézusban. Mások azonban elmentek árulkodni a farizeusokhoz, akik Jézus népszerűségét látva, már amúgy is nyugtalanok voltak és csak a kedvező alkalmat lesték, hogy őt megölethessék.

131.   Jézus már távozni készült, mikor néhány édesanya hozzá vezette gyermekeit azzal a kéréssel, hogy áldja meg őket. Az aprónép persze boldog volt, hogy a jóságos Mester nyakába csimpaszkodhatott. Örömükben egymást lökdösték és nagy lármát csaptak. A tanítványok alig értették a Mester szavát a nagy zajtól. Különben is, útra készen álltak, és alig várták, hogy indulhassanak. Türelmetlenségükben kezdték elzavarni az asszonyokat és gyermekeket. Jézus azonban közbelépett: -„Engedjétek csak hozzám a kicsinyeket! Hiszen a mennyek országa is övék, és azoké, akik rájuk hasonlítanak." Azután ölébe vette a kicsiket és mindegyiket megáldotta.

132.   Jerikóba érkezve Jézus ismét csodát tett. A város kapujában egy Bartimeusz nevű vak ember koldult. Az érkezők zaját hallva, megkérdezte az ott ácsorgóktól, hogy ki érkezik. Azok azt felelték: -„A názáreti Jézus jön erre." Mire a vak teli torokból kiabálni kezdett:-„ Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" -Hiába csitították a körülállók, ő csak még hangosabban kiabált. Jézus megállt előtte: -„Mit kívánsz tőlem?”-  kérdezte. –„Uram, - sóhajtott fel Bartimeusz - látni szeretnék!” –„ Jól van. Rendületlen hited miatt szívesen meggyógyítalak.”-  Szólt Jézus, és a vak azonnal visszanyerte szeme világát. Ujjongásának persze nem volt határa.

133.  Élt Jerikóban egy Zakeus nevű, magas rangú vámhivatalnok. Ez mindenáron látni szerette volna Jézust, mivel azonban alacsony növésű volt, az Urat körülvevő sokaságtól semmit sem láthatott. Erre kapta magát, és felmászott egy fára. Mikor Jézus - aki mindent lát és mindent tud - odaért, felnézett a fára és nevén szólította Zakeust. Ez meglepetésében, hogy az Úr ismeri őt, csaknem a földre pottyant. –„Zakeus, - mondta az Úr szállj le a fáról! Be szeretnék térni hozzád." - Zakeus örömében mindjárt megígérte, hogy vagyona felét a szegényeknek adja, azoknak meg, akiket megkárosított, négyszeres kárpótlást fizet.

134.   Jerikói tartózkodása alatt Jézus a következő példabeszédet mondta a népnek: -„ Egy gazdag ember hosszabb utazásra készült. Magához hívatta hát szolgáit, hogy távolléte idejére vagyona egy részét rájuk bízza. Az egyikre öt talentumot, a másikra kettőt, a harmadikra meg egy talentumot bízott.
Egy talentum mai értéke körülbelül 20 dollár( 1970-es években) . Az első, aki öt talentumot kapott, ügyesen gazdálkodott vele és csakhamar másik ötöt keresett hozzá. Az, akire kettőt bízott a gazda, szintén megduplázta a pénzt. Az azonban, aki csak egyet kapott, lusta volt dolgozni. Gödröt ásott hát a földbe, és a pénzt elrejtette.

135.   Nemsokára hazatért a gazda és számon kérte pénzét a szolgáktól.
Az első kettő a rábízott pénz kétszeresét adta neki vissza. A gazda elégedetten dicsérte meg őket: - „ Nagyon helyes! Derék és hű szolgák vagytok. Mivel becsületesen dolgoztatok, legközelebb fontosabb feladatot bízok rátok.”-
Azután a lustára került a sor. Ez így mentegetõdzött:  - „ Uram, tudom, hogy szigorú ember vagy. Néha még ott is aratni akarsz, ahol nem vetettél. Ezért jól eldugtam a pénzedet és most hiánytalanul visszaadom neked

136.   Erre a gazda igen megharagudott. –„Rossz és lusta szolga vagy! -mennydörögte. - Hát nem kamatoztatás végett bíztam-e rád a pénzt?”- Ezzel parancsot adott a többi szolgáknak:-„ Dobjátok ki a haszontalant!”-
Mire tanít minket az Úr ezzel a példabeszéddel? Arra, hogy mindenünk, amink van: egészségünk, eszünk, vagyonunk voltaképpen Istené. Ha mindezt embertársaink javára forditjuk, Isten megjutalmaz bennünket. De ha a javakkal,
melyeket ránk bízott, semmi jót nem teszünk, olyanok vagyunk, mint a hitvány szolga és Isten megbüntet bennünket.

137.   Jézus, miután Betániában meglátogatta Lázárt, akit jó egészségben talált, Jeruzsálembe indult. Az Olajfák hegyére érve előre küldte két tanítványát e szavakkal: -„ Menjetek Betfagéba. Ott találtok majd egy szamarat és egy szamár-csikót. Kössétek el őket és vezessétek ide mind a kettőt... Ha a tulajdonos akadékoskodna, csak annyit mondjatok neki, hogy az Úrnak van szüksége rájuk." - Minden úgy történt, ahogy Jézus mondta. A szamarak tulajdonosa, mihelyt megtudta, hogy Jézusnak van szüksége az állatokra, boldogan adta kölcsön azokat.

138.  Jézus szamárra szállt es annak hátán vonult be Jeruzsálembe. A tömeg zajos éljenzéssel fogadta. Egyesek zöld gallyakat hintettek eléje az útra, a gyermekek pedig pálmaágakat lengettek feléje. Erről az eseményről emlékezünk meg mi virágvasárnap. Jézus nézte a zsibongó várost és szemébe könnyek szöktek. Jeruzsálem, suttogta magában jönnek napok, mikor majd ostromárkokkal vesznek körül téged, lakosaidat lemészárolják, falaidat lerombolják. Ezekkel a szavakkal az Úr Jeruzsálem pusztulását jövendölte meg, amely 70-ben, a római hadsereg kegyetlen ostroma után be is következett. Így bűnhődött Jeruzsálem az Úr keresztrefeszítése miatt.

139.  Egyszer útközben Jézus megéhezett. Egy fügefához lépett, hogy néhány fügét szakítson, de a fán nem volt gyümölcs. Az Úr csak ennyit mondott: -„ Soha többé ne teremj gyümölcsöt!” - és a fa azonnal kiszáradt. Ezzel a furcsa csodával Jézus azoknak a sorsát akarta jelképezni, akik életükben semmi jót sem tesznek. Mikor az Üdvözítő visszatért Jeruzsálembe, a főpapok szemrehányást tettek neki:-  „Ki engedte meg. hogy itt prédikálj?" - kérdezték.
Ezek a papok Jézus számtalan csodájának voltak tanúi. Tudhatták volna tehát, hogy maga Isten küldte őt prédikálni. Gőgjükben azonban nem akartak benne hinni.

140.   Az Úr példabeszéddel felelt nekik: -„Egy gazdának szép szőlője volt. Gondosan bekeritette és bérlökre bízta, hogy megműveljék és a termést betakaritsák. Mikor eljött a szüret ideje, a gazda a bérlőkhöz küldte
szolgáit, hogy a neki járó részt elhozzák. A bérlők azonban megverték a szolgákat, sőt egyet közülük meg is gyilkoltak. Erre a gazda más szolgákat küldött ki, de a bérlők azokkal is ugyanúgy bántak el.

141.   Végül saját fiát küldte hozzájuk, mert biztosra vette, hogy azt végül is tiszteletben fogják tartani. De tévedett: a bérlők a gazda fiát is éppúgy megölték, mint a szolgáit, főleg azért, hogy örökségét megkaparinthassák. Mit gondoltok, - kérdezte Jézus mit tett a gazda az aljas lázadókkal?” -
- „ Biztosan kivégeztette őket, -  felelték a zsidók - szőlőjét pedig másoknak adta bérbe. Erre az Ur megmagyarázta nekik, hogy ők sem különbek a gonosz bérlőknél, hiszen ők is elbántak a prófétákkal, és ők is életére törnek az Isten Fiának. Méltán számíthatnak tehát Isten bosszújára. Jézus kínszenvedésének napja pedig egyre közeledett.