A LEGSZEBB TÖRTÉNET 38-49

38.  Hirtelen kiáltás szakította félbe szavait. Méghozzá olyan kiáltás, amely alig hasonlított emberi hanghoz. Egy szerencsétlen megszállott kiáltott.Az Úr eljövetele előtt ugyanis a gonosz lelkeknek sokkal nagyobb hatalmuk volt az emberek fölött, mint manapság. Gyakran megszálltak egy-egy szerencsétlent, csak azért, hogy meggyötörjék, és kényszerítsék olyasmit tenni vagy mondani amit az magától soha nem tett vagy mondott volna. Valahányszor bűnt követünk el, a gonosz lélek tért nyer bennünk. És ki tudná megmondani, mily nyomorult sorsra jutnak azok, akik lelkileg rabszolgái lesznek az ördögnek.

39. Jézus rászólt gonosz lélekre és kiparancsolta a szegény emberből: „Hallgass és takarodj ki ebből az emberből! A gonosz lélek azonnal szót fogadott és elhagyta a szerencsétlent, anélkül, hogy kárt tett volna benne.
A tanítványok lelkesedése nem ismert határt. Megkérték a Mestert, látogassa meg Simon anyósát, akit éppen erős láz gyötört És a jóságos és fáradhatatlan Jézus szó nélkül velük ment. A nagybeteghez lépett, megfogta a kezét. A láz azonnal megszűnt. Az anyóka boldogan felkelt és a konyhába sietett, hogy Jézusnak és az apostoloknak ebédet főzzön. 

40.  Elképzelhetjük, milyen hamar híre ment a csodának. Így azután a környék betegjei: sánták, vakok, bénák és süketnémák Jézushoz igyekeztek. Ő pedig kezének egyszerű érintésével egyiket a másik után meggyógyította.
Ezen az estén Kafarnaum utcái különös látványt nyújtottak: mindenütt kíváncsi tömeg vette körül a felgyógyultakat. Mindenki gratulálni akart nekik. A legtöbben persze afelől is tudakozódtak, hogyan és mint történt
csodálatos gyógyulásuk. A városka örömmámorban úszott,  minden utcája hálaénektől volt hangos. 

41.   De az Úr, miután meggyógyította a betegeket, nem maradt a városban, mert nem akarta a bókokat és a dicsőítést hallani. Visszavonult a puszta magányába, hogy ott az éjszakát buzgó imádsággal töltse el a bűnös lelkekért. Mert ő nemcsak a beteg testnek, hanem a beteg léleknek is vissza akarta adni az egészséget. Hajnaltájt az apostolok keresni kezdték. Mikor végre
rábukkantak, így szóltak hozzá:- „Urunk, mindenki látni kíván téged!"
Ő azonban így felelt: - „Menjünk most előbb a szomszédos falvakba, mert nekik is prédikálnom kell a jó hírt: az Evangéliumot. Vagy tán nem ezért jöttem a földre?”

42.  Jézus olyan szépen beszélt, és olyan jól értett a lelkek vigasztalásához, hogy mindenki hallani akarta szavát. Egyszer, a galileai tó partján akkora tömeg vette körül, hogy csaknem agyonnyomták. Ezért, hogy könnyebben
tudjon szólni a néphez, Péter bárkájába szállt és megkérte, evezzen beljebb, hogy eltávolodjanak kissé a parttól. Majd a halászbárka egyszerű padján ülve taíitani kezdte az egyre növekvő embersereget.

43.  Mikor beszédét befejezte, Jézus így szólt apostolaihoz:
-„Evezzetek a mélybe, és vessétek ki hálóitokat a halfogásra!”- Simon pedig egész éjjel hasztalan vetette ki hálóit, egy halat sem fogott. Mindenki más a helyében így válaszolt volna: -„Mire jó újra kivetni a hálókat? Éppen most mostamki őket... Úgysincsen hal errefelé!” - De Simon bÍzott a Mesterben, akinek hatalmát jól is merte, és ezért egyszerűen csak ennyit jegyzett meg:

 44.  - "Egész éjszaka eredménytelenül dolgoztunk, de ha te mondod, újra kivetjük a hálót. Engedelmességének és bizalmának jutalma nem késett. A háló hirtelen szakadásig megtelt hallal. A zsákmány behajózásához az apostolok kénytelenek voltak még egy másik bárkát is segítségül hívni. Még így is csordultig telt meg a két hajócska a fickándozó halakkal. Ki hitte volna! Mindenki csak ámult, bámult.

45. E csoda láttára Péter méltatlannak kezdte érezni magát, hogy a mindenható Isten tanítványa legyen. Jézus lábaihoz borult, és reszketve így kiáltott fel: -„Uram, távozz tőlem, hiszen én csak bűnös ember vagyok! –„ De a jóságos szívű Jézus felemelte: ,,Ne nyugtalankodj, Péter: én választottalak ki téged. Ezen túl nem halakat,
hanem embereket halászol majd. Mert én emberhalásszá teszlek.
Ezekkel a szavakkal Jézus arra célzott, hogy Péterből csakhamar hithirdető lesz
E csoda után Jézus apostolaival Jeruzsálembe indult.  

46. Útközben egy csapat leprással találkoztak. Tízen voltak. A szerencsétleneknek rettenetes fertőző betegségük miatt tilos volt egészséges emberekkel érintkezniük. Néhány lépésnyire Jézustól a leprások megálltak. - „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” -  kiáltották panaszosan. Mire Jézus így felelt: - „Eredjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak." -Tudniillik a törvény előírása şzerint, a felépült leprások gyógyulását csak a papok igazolhatták. Enélkül a volt betegek nem érintkezhettek másokkal. A tíz beteg megfogadta az Úr szavát. Útközben azután egyszerre ujjongva tapasztalták, hogy egészségük csodás módon helyreállt.

47.   Kilencen közülük nagy örömükben megfeledkeztek arról, aki meggyógyította őket. Csak egynek jutott eszébe, hogy köszönetet mondjon. Ez Istent fennhangon dicsérve visszajött, és Jézus lábai elé borult. Így akarta neki köszönetét kifejezni. Csakhamar kitudódott, hogy ez a derék ember nem is volt zsidó, hanem egy Szamariából való idegen. Jézus levonta a tanulságot: ,,Nemde tízet gyógyítottam meg? Hol maradt hát a többi kilenc? Bizony, csak ez az idegen gondolt arra, hogy visszajöjjön és hálát adjon Istennek. Kelj fel, mondotta neki a te hited megszabadított téged.

 

48.   Jeruzsálem egyik kapujának közelében volt egy fürdő.
Partjain állandóan betegek, vakok, sánták és bénák tanyáztak.  A medencéhez közeledve Jézus észrevett egy bénát aki már harmincnyolc éve betegeskedett. Megesett rajta a szíve és hozzálépett:  -„ Akarsz-e újra egészséges lenni?” -  kérdezte. –„Kelj fel, vedd fel pokrócodat, és járj!”- A béna tüstént meggyógyult. Felkelt, majd pokrócát felmarkolva, járni kezdett. A csoda láttára a jelenlevő zsidók zúgolódni kezdtek Jézus ellen, mert hatalmát és népszerűségét egyre inkább irigyelték.

 

49.    Jézus ezután visszaindult  Jeruzsálemből Kafarnaum felé. A legrövidebb utat választotta amely Szamarián vezetett keresztül. Dél felé egy Szikar nevű városka határába érkeztek. Volt ott egy régi-régi kút, amelyet valamikor még maga Jákob ásott. A fáradt utasok szerettek mellette megpihenni, hogy friss vizével szomjukat oltsák.
A hosszú gyaloglás közben az Úr nem szünt meg beszélni. Érthető tehát, hogy nagyon kifáradt. A kúthoz érve figyelmes tanítványai arra kérték, pihenjen le kissé, míg
ők a szomszédos városba mennek élelmet szerezni. Jézus
mosolyogva engedelmeskedett és a kút kávájára ült.