COUORTIS: A LEGSZEBB TÖRTÉNET

120.   Amíg pénze volt, barátai is voltak. Mikor azonban a   pénz elfogyott, barátai mind elpártoltak tőle. Nyomorában mit volt mit tennie: kondásnak szegődött. De gazdája   nagyon rosszul bánt vele. Hogy éhen ne haljon, kénytelen   volt ebédjét a disznók moslékjából kihalászni.   Akkor azután megértette, milyen oktalan volt, mikor   elhagyta a szülői házat. Most már bizony szívesen haza  ment volna, de nem mert. Azt gondolta, hogy édesapja   többé hallani sem akar róla. Hosszú tétovázás után azonban mégis útnak indult hazafelé. Útkózben így morfondirozott magában: „Mint bérest talán még felfogad az apám   a gazdaságban. Akkor sorsom majd bizonyosan újra jobbra   fordul.” 121. Szegény nem is álmodta, mi vár rá otthon! Édesapja naponta kiállt a dombtetőre, egyre visszavárta hűtlen fiát. Egy este végre fáradt, rongyos vándort vett észre az úton, aki nem volt más, mint az ő hazatérő fia! Az édesapa felkiáltott örömében és gyermeke e...