A LEGSZEBB TÖRTÉNET 80-99

 

80.  A gyógyítás és a feltámasztás mellett azonban Jézus nem hanyagolta el a nép tanítását  sem. Legszívesebben példabeszédekben szólt hallgatóihoz, hogy azok könnyebben érthessék meg. Hallgassuk csak meg a magvetőről szóló példabeszédét:
- „ A magvető kiment a szántóföldre vetni. Néhány magocska az útszélre esett, és a madarak hamar felcsipkedték. Más magok köves talajra hullottak, és nedvesség híján hamar elszáradta.k Ismét mások tövisek közé estek. Ezeket, alighogy kikeltek, elfojtotta a sok bogáncs. A többi mag azonban jó földbe jutott. Ezek szépen kikeltek és dús kalászt teremtek.” – A példabeszéd ételme pedig ez:

81. A vetőmag Isten igéjét jelképezi. Az útfél azokat, akik hallják ugyan Isten igéit de nem szívlelik meg, és a kísértésnek engedve hamar el is felejtik azt. A kövecses talaj azokat jelenti, akik lelkesen fogadják Isten szavát de az szalmaláng természetük miatt csakhamar kimegy a fejükből.
A tövises föld azokra emlékeztet, aki szívesen fogadják az Úr intéseit az élet örömei vagy gondjai között, azonban nem jut idejük megfogadni azokat.
Végül a termékeny talaj a jót őszintén akaró embereket jelkepezi akik nemcsak Isten hűséges tanítvanyai, hanem embertársaikkal is sok jót tesznek.
Hát te, Kisbarátom, milyen talaj akarsz lenni?

 82.  Sajnos az emberek között több a kövecses talaj, mint a jó föld. Ilyen volt a kőszívű Heródes király is, a betlehemi gyermekek gyilkosának a fia Keresztelő Szent János beszédeiben is hallotta ugyan Isten szavát, de ennek ellenére sem tért meg, sőt viselkedése egyre botrányosabb lett, még sógornőjével, Heródiással szemben is. Természetesen Keresztelő Szent János, aki nem félt a királytól, ezért is keményen megdorgálta őt .Heródiás, a király sógornője,
ezért megharagudott rá és nem nyugodott, amíg a szent
próféta elfogatását ki nem eszközölte. Sőt még meg is akarta öletni őt. A király azonban nagy tisztelettel tekintett Jánosra életszentsége miatt. Így nem hallgatott sógornőjére. és beérte azzal, hogy a szentet őrizetbe vegye.

83.  Egyszer azután a király nagy lakomát rendezett. Heródiás lánya is jelen volt és táncával szórakoztatta a vendégeket. Olyan szépen táncolt, hogy a király elragadtatva így kiáltott fel: - „Kérj amit akarsz! Esküszöm, megadom neked!"
Erre a lány, gonosz anyja tanácsát követve, Keresztelő Szent János fejét követelte. Heródes elkomorult. Legszívesebben visszavonta volna
ígéretét, de a vendégek füle hallatára nem szeghette meg
esküjét. Így egy csatlóst szalasztott a börtönbe a paranccsal, hogy azonnal vágják le János fejét. A csatlós néhány perc múlva már hozta is egy tálcán a levágott fejet. Heródiás tombolt örõmében, hogy sikerült megöletnie
Jánost, aki őt bűneiért szavaival annyit ostorozta.

84. Mint Keresztelő Szent Jánosnak, úgy az apostoloknak is
az volt a feladatuk, hogy a lelkeket előkészítsék Jézus befogadására. E célból kettesével téritő-körútra indultak. Visszatérve Mesterükhöz, hűségesen beszámoltak neki sikereikről és balsikereikről is. És mivel a hosszú vándorlásban igen elfáradtak, az Úr így szólt hozzájuk:
Pihenésre van szükségetek. Evezzünk hát a tó túlsó partjára, ott nem zavarja majd nyugalmatokat az embertömeg. A tanácsot tett követte és az apostolok Jézussal együtt hajóra szálltak. De minden hiába! A tömeg, mihelyt észrevette távozásukat a tó partján gyalogolva sietett utánuk.

 85.  A sokaság nőttön nõtt. Ezrek és ezrek jöttek a szomszédos falvakból és városokból. Így, mikor az Úr bárkája kikötött, már egész sereg ember várt rá a parton. Mikor Jézus látta a sok embert, aki mind az ö szavát akarta hallani, nem volt szíve megtagadni kívánságukat. Fáradt tanítványaival egy dombtetőre telepedett le, majd a zsibongó tömeget csendre intve, beszélni kezdett az Istenfélő ember kötelességeiről. A nép hosszú órákon át feszült figyelemmel hallgatta. Lelkesedésükben még enni-inni is elfelejtettek. Itt is, ott is ezt suttogták: ,Ilyen jól még senkit sem hallottunk beszélni!

86.  Végre beesteledett. Az apostolok odasúgták Jézusnak:- „Mester, itt az idő, hogy elbocsásd őket. Másként nem lesz már idejük, hogy ennivalót vegyenek.”
Jézus furcsa feleletet adott: - „Vendégeljétek hát meg őket!”-
Fülöp kifakadt: - „Mester hová gondolsz! Nincs nekünk elég pénzünk, hogy ennyi embernek kenyeret vegyünk!” - Andrásnak még tréfálni is volt kedve:,Van itt egy kisfiú, aki öt kenyeret és két halacskát hozott magával. De
nem hiszem, hogy ez elég lenne ötezer korgó gyomornak. – „Nem baj!” - zárta le a vitát Jézus – „ menjetek csak, és telepítsétek le a népet a gyepre.

"

87.  Azután Jézus elkérte a kisfiútól uzsonnáját. Az szó nélkül odaadta Még boldog is volt, hogy ezzel a nagy Mesternek szolgálatot tehetett. Az Úr kezébe vette a kenyereket és a halakat, megáldotta őket, és a következő pillanatban, csodák csodája.. száz meg száz kenyér és hal tornyosult előttük!... Az apostoloknak nem kellett mást tenniök, mint szétosztani az ételt.
Tudod-e Kisbarátom, hány ember lakott jól ezen a napon? 5000 férfi, az asszonyokat és gyermekeket nem számítva! Tudod-e, hány kosár telt meg a morzsákkal? Nem egy de tizenkettő!

88.  A kenyérszaporítás után a nép királyává akarta tenni az Urat.
No persze! Azt képzelték. hogy ez mindig így lesz és hogy ezentúl majd dolgozniuk sem kell többé a mindennapi kenyérért. Maguk az apostolok sem voltak még mentesek a nagyravagyás ördögétől. Az új király mellett bizony ők is szívesen elfoglalták volna a miniszteri állásokat. De Jézus más véleményen volt. Bár késő este volt már megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak azonnal a hajóra. Mikor a tizenkettő csónakja elindult a tavon feloszlatta a tömeget és hazaküldte az embereket.

89.  A sokaság lassan szétoszlott. Útközben persze mindenki csak a csodáról beszélt és arról a titokzatos prófétáról, aki néhány falattal 5000 embert lakatott jól. Az emberek távozása után Jézus egy tóparti dombocska magányos ormára vonult vissza. Ott azután, kedves szokásához híven, az egész éjszakát imával töltötte. Mennyei Atyjához fohászkodott. Újra meg újra felajánlotta magát világ üdvéért és bőséges kegyelmet esdekelt mindnyájunk számára.
Tudod-e, Kisbarátom, hogy Jézus ilyenkor már rád gondolt, és nagy-nagy szeretettel érted is imádkozott már.

90.  Eközben az apostolok a tavon eveztek. A vitorlát nem vonhatták fel, mert a szél nem volt kedvező. Evezővel meg csak lassan haladhattak előre, mert a hullámverés nagyon erős volt. Hajnali három és hat óra között Jézus látván az apostolok vergődését, hozzájuk sietett, csak úgy a vízen járva. Oyan nyugodtan lépkedett a vízen, mintha csak egy sima országút lett volna előtte.
Az apostolok, mikor megpillantották, nagyon megrémültek. Ijedt kiáltás hagyta el az ajkukat: - „Jaj nekünk! Egy szellem!” - Jézus azonban megnyugtatta őket:
- „Ne féljetek, én vagyok!” -

91.  Erre Szent Péter így kiáltott fel:- ,,Ha tényleg te vagy az, Uram, parancsold meg, hogy a vízen járva hozzád menjek!" -  - ,,Gyere hát!"- felelte Jézus. Péter kiszállt a bárkából és járni kezdett a vízen. Hirtelen szélroham támadt. Péter megijedt és bizalma megrendült. Ugyanekkor lábai alatt is megnyíltak a habok, és a megrémült apostol merülni kezdett. ,,Segítség, Uram, segítség!" - kiáltotta.
Jézus csak a kezét nyújtotta feléje, és Péter ismét biztonságban volt.- „ Kishitű, miért kételkedtél? "- dorgálta meg szelíden Jézus. Az apostolok nem győztek csodálkozni.Uram, te valóban Isten Fia vagy!" - mondták.

 

92.  Reggelre ismét összesereglett a nép. Mindenki csodálkozott, hogy Jézus újra Kafarnaumban van. Mester, hogy jöttél ide? Mi a tó túlsó partján kerestünk kérdezték. Jézus igy felelt: -„Igen, kerestetek, hogy újra megszaporítsam kenyereteket... Én azonban másfajta táplálékot tatogatok számotokra. - „Miféle táplálékot?” - kérdezték csodálkozva. Talán égből hulló mannát akarsz adni nekünk, mint Mózes igérte? - „ Az igazi égi mannát egyedül Isten adhatja meg nektek. Azt az élő kenyeret, amely életet ad a világnak." felelte Jézus.

93.  A zsidók nem tágítottak: - „Urunk, adj hát nekünk ebből a kenyérből!"-
- „Az égi kenyér, amely az égből szállott alá, én vagyok.” - mondja Jézus. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik többé."-Vagyis: aki a Szentáldozáshoz járul, megtalálja Jézusban lelke táplálékát, és megerősödik benne a kegyelem. Erre a zsidók zúgolódni kezdtek: -„Hogyan meri azt állítani, hogy ő a mennyből szállt alá? Hiszen tudjuk, hogy csak Józsefnek. az ácsnak a fia!”-
-„Ne zúgolódjatok, szólt Jézus igenis, én vagyok az Élet kenyere. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Ez a kenyér az én testem, amelyet feláldozok a világért!"-

94.  A zsidók vitatkozni kezdtek egymással: -„Hogy adhatja ez nekünk saját testét táplálékul?” - Nem tudták ugyanis, hogy Jézus a szentmiséről beszél
és papjairól, akiknek hatalmat ad arra, hogy a kenyeret és a bort az Ő szent Testévé és Vérévé változtassák. Jézus nem vonta vissza, amit mondott: - ,,Ha nem eszitek testemet és nem isszátok véremet, nem lesz élet bennetek. Aki azonban eszi az én testemet és issza az én véremet, örökké fog élni, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazán étel, és az én vérem igazán ital. Aki eszi testemet és issza véremet, bennem marad és én
őbenne."

95.  Erre a zsidók közül sokan otthagyták az Urat. Haragudtak, hogy nem tett több csodát előttük. Sőt még a tanítványok közül is sokan zúgolódtak:-„ Nem értjük! Hogyan ehetnénk mi az ő testéből? Csak nem tart minket emberevőknek?”- -(Mi, Kisbarátom, könnyebben megértjük, hogy miről van szó. Mi ismerjük az Oltáriszentséget, és tudjuk, hogy a Szentostyában titokzatos módon Jézus valóban jelen van.) Jézusakkor kérdőre vonta az apostolokat: -„ Hát ti? Ti is el akartok hagyni engem? ” - Mire Péter mindnyájuk nevében lelkesen így felelt: -„Uram, kihez mennénk? A te szavaid az örök élet szavai!”

96.  Ezután Jézus elhagyta Palesztinát és észak felé ment, Tirusz és Szidon vidékére. Egy szép napon megérkezett a tengerpartra, Föníciába.
Egy kánaáni asszony elébe futott és torka szakadtából kiáltotta:-  ,,Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Lányomat a Gonosz Lélek gyötri és ide-oda dobálja! Ó, mennyit szenved szegényke!"- A tanitványok hamar kifogytak a türelemből. –„Zavard el végre!”- szóltak Jézushoz Máskülönben, meglátod tovább követ minket és nem hagyja abba ezt a szörnyű sápítozást!” - De Jézus soha sem zavarta el azt, aki benne bízva hozzá folyamodott.

97.  Próbára akarta tenni az asszonyt. Tudni akarta, vajon igazán bízik-e benne. – „Az én küldetésem - fordult felé - nem a pogányokhoz szól, hanem az izraelitákhoz. Egyébként ismered a kánaáni közmondást: -„Fiaid kenyerét ne
vesd a kutyáknak”.. Ám az asszony megállta a próbát. Bátran így felelt:
-„Igaz, Uram, de az asztalról földre-hulló morzsákat mindig
a kiskutyáknak adják."
Jezus őszintén csodálni kezdte a pogány édesanya hitét és türelmét. –„Asszony, nagy a te hited! -  mosolygott rá - Ezért a feleletedért szívesen kiűzöm lánykádból az ördögöt. Mire a gyermek azonnal meggyógyult.

98.  A Mester útjának következő állomása a Genezáret tavának közelében levő Fülöp Cezareája volt. A város határában, hosszú imádkozás után, Jézus ezt a kérdést tette fel apostolainak. –„Mit gondoltok, kinek tartanak engem az emberek?” Azok Így válaszoltak:- ,,Némelyek szerint Keresztelő János vagy, aki halottaiból feltámadt. Mások megint Illésnek, Jeremiásnak vagy más földre szállt prófétának tartanak téged”...
-„És ti? Ti kinek tartotok engem?” -  kérdezte Jézus.
Megint csak Simon Péter válaszolt a tõbbiek nevében:
- „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!"

 

99.-„ Boldog vagy te Simon,Szólt Jézus mert ezt a titkot nem ember, hanem maga a mennyei Atya árulta el neked.. Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, amelyet a pokol hatalma soha le nem gyõzhet.
Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is.  Amit meg föloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyben is.
Más szóval: Téged teszlek meg Egyházam fejévé, és igazi tanítvanyom csak az lehet. aki magát tekintélyednek aláveti.”