A LEGSZEBB TÖRTÉNET 49 -65

 49.    Jézus ezután visszaindult  Jeruzsálemből Kafarnaum felé. A legrövidebb utat választotta amely Szamarián vezetett keresztül. Dél felé egy Szikar nevű városka határába érkeztek. Volt ott egy régi-régi kút, amelyet valamikor még maga Jákob ásott. A fáradt utasok szerettek mellette megpihenni, hogy friss vizével szomjukat oltsák. A hosszú gyaloglás közben az Úr nem szünt meg beszélni. Érthető tehát, hogy nagyon kifáradt. A kúthoz érve figyelmes tanítványai arra kérték, pihenjen le kissé, míg ők a szomszédos városba mennek élelmet szerezni. Jézus mosolyogva engedelmeskedett és a kút kávájára ült.

50. Nemsokára egy szamariai asszony jött oda vizet meríteni. Megtöltötte korsóit és már távozni készült, mikor Jézus hirtelen megszólalt:
- „Adj innom!" - Az asszony igen elcsodálkozott, hogy egy zsidó férfi
szóba áll vele. – „Hogyan? -  kiáltott fel -  te zsidó létedre inni kérsz
tőlem, egy szamariai asszonytól?” - Jézus szelíden felelt: - „Ha ismernéd Isten kegyelmét és azt, aki tőled inni kér, talán te kérnél tőle vizet és ő biztosan tiszta forrásvizet adna neked."

51. - Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély. Hogy adhatnál hát nekem forrásvizet? Vagy talán hatalmasabb vagy magánál Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat ásta?” -
„Aki ebből kútból iszik csakhamar újra szomjas lesz - felelt az Úr.  - Ellenben az, aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha többé nem szomjazik. Sőt ez a víz benne élő vizek forrásává lesz, melyből még az örök életben is víz fakad. – „Ó Uram, adj nekem gyorsan ebből a vízből, hogy ne kelljen többé a kútra járnom! -kiáltott fel az asszony.
De Jézus a lélek szomját oltó Kegyelem éltető vizéről beszélt, amelyből Isten bőven mér a megtérő bűnösnek.

52. Azután Jézus elmondta az  asszony egész múltját, ezzel bizonyítva, hogy ő a szívek mélyén is tud olvasni. Az ámulva kiáltott fel: - ,,Uram, látom már, hogy próféta vagy!” -
Azután felbátorodva az Úr jóságán, egy sokat vitatott kérdést tett fel neki. Azt kérdezte tőle, hogy vajon Isten Garizim-hegyi templomban, vagy a jeruzsálemi templomban fogadja-e szívesebben az imádságot?
A jeruzsálemi templom építésekor ugyanis a zsidók a szamaria-beliek segítségét visszautasították, mire azok irigységből és vetélkedésböl Garizim hegyén építettek maguknak templomot.

53. Jézus megmagyarázta neki, hogy az imádság értéke nem a helytől függ, ahol mondják,  hanem egyedül az imádkozó lélek őszinteségetől.
Mindez újdonság volt az asszony számára.
- „Jól tudom, hogy a Messiásnak hamarosan el kell jönnie - sóhajtott fel. - Ha majd itt lesz, Ő mindenről felvilágosít minket…”
Látva az asszony szent tudásvágyát, Jézus mosolyogva így szólt:
„A Messiás én vagyok aki veled beszélgetek!”

54. Ebben a pillanatban a visszatérő tanítványok lépteit lehetett hallani. Az asszony égett a vágytól, hogy amit hallott, fűnek-fának elhíresztelje. Felkapta hát korsóit és Szi-
kar felé sietett. Útközben mindenkinek, akivel csak találkozott odakiáltotta:
„Gyertek gyorsan... Mutatok nektek egy embert, aki kitalálta mindazt, amit eddigi életemben tettem... Ki tudja, talán ez maga a próféták által ígért Messiás! Az asszony lelkesedése ragályként terjedt tovább. Az emberek érezték, hogy nem álomlátóval állnak szemben: az asszonynak valóban rendkívüli egyéniséggel kellet találkoznia. Így azután egyre többen kerekedtek fel Jákob kútja felé.

55. Ezalatt a tanitványok kicsomagolták az útravalót, s kínálni kezdték Jézust:
Mester, mit parancsolsz?
De Jézus titokatosan válaszolt: -„Van nekem ennivalóm, amelyről ti nem is tudtok.."
Azok csak egymásra néztek, nem értvén miről beszél.  „Talán valaki enni adott neki?” - találgatták. Végre Jézus megfejtette nekik a rejtélyt: - „Az én eledelem Atyám akaratának teljesítése. Hiszen Ő azért küldött engem, hogy művét bevégezzem.

56. Milyen szépen kitűnik eAVkból Jézus törekvése, hogy teljesitse Atyja akaratát és így vigye végbe a Megváltás művét.. Amint az éhező ember az ételre, úgy vágyott  Ő az emberek megmentésére. A kis csapat szeme előtt fehérlő búzatáblák terültek el. Palesztinában ugyanis az érett búza ezüstfehér, nem pedig aranyszínű, mint nálunk. Jézus az előtte hullámzó búza-tengerre mutatott: - „Azt mondjátok, hogy még néhány hónap, és itt az aratás ideje? Én inkább azt mondanám: nyissátok ki szemeiteket, az ezüst-fehér földek már várják az aratókat.."

57. E képletes szavakkal Jézus a lelki aratásra célzott a derék szamaritánusokhoz intézett beszédében, akik fehér ruháikban ott tolongtak körülötte.

Szent János evangéliumából megtudjuk, hogy a szamaritánusok annyira felbuzdultak Jézus szavain, hogy nem nyugodtak addig,  míg velük nem ment Szikarba. Így azután Jézus két egész napot töltött a vendégszerető városban.
Ami az asszonyt illeti az emberek így szóltak hozzá: -„Most már nemcsak a te szavaid miatt hiszünk benne, hanem mert magunk is láttuk és szavát hallottuk. Most már tudjuk, hogy valóban Ő a világ Megváltója!"

58.Kétnapos szamariai tartózkodása után az Úr tovább indult észak felé. Kafarneumba érkezve, ismét abban a házban szállt meg, amelyben már egyszer vendégül látták.
Érkezésének természetesen rögtön híre terjedt és csak hamar csődület támadt a ház körül, amelybe betért. Mindenki látni és hallani akarta. Gyógyító hatalmában reménykedve persze a járni tudó betegek is eljöttek. Egy szegény bénát, aki mozdulni sem tudott, barátai hoztak el hordágyon.

59. Mire megérkeztek, a bejáratot már sűrű tömeg állta el. A béna barátai erre nyílást csináltak a lapos háztetőn és ezen keresztül bocsájtották le a beteget a szobába.
Hitük láttán Jézus meghatódott: -  ,,Bízzál fiam, - szólt a bénához bűneid bocsánatot nyertek." Erre Jézus ellenségei,  akik szintén jelen voltak – így kezdtek suttogni maguk között: - „Már megint káromkodik! Ám az Úr szívükbe látott. – „Miért gondoltok rosszat rólam? -  fordult hozzájuk. - Mi könnyebb? Azt mondani: bűneid bocsánatot nyertek, vagy ezt: kelj fel és járj? ... Hogy pedig lássátok, hogy hatalmam van a bűnök meg
bocsájtására: - kelj fel - szólt a bénához - fogd hordágyadat, és menj haza!"

60. A farizeusok azt is Jézus szemére vetették, hogy szombaton is gyógyitott, holott Mózes törvénye még a legcsekélyebb munkát is tiltotta ezen a napon.
Egy szombaton például a zsinagóga előtt az Úr egy bénakezű koldust vett észre.
Hozzálépett és hogy megmutassa, hogy szombaton is szabad jót tenni, akárcsak bármely más napon, igy szólt hozzá : „Nyújtsd ki a kezed!” - Erre a torz, évek óta használlhatatlan kéz egy szempillantás alatt meggyógyult és ismét mozgékonnyá vált.

61.  Hogy könnyebben szólhasson az újból összeverődött tömeghez, Jézus elhagyta velük a várost és egy dombtetőn telepedett le. Tanítása ezúttal így szólt: - „Ha az oltárhoz járultok, hogy áldozatot mutassatok be, és eszetekbe jut, hogy valakit megbántottatok, hagyjátok ott rögtön az áldozati adományt, és menjetek előbb kibékülni megbántott felebarátotokkal. Csak azután jertek vissza és mutassátok be áldozatotokat." -
Mi ebből a tanulság? Az, hogy Istennek csak úgy tetszünk, ha minden haragot és bosszúvágyat kiűztünk szívünkből. 

62. Vigyázzatok: kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, csak azért, hogy lássák azt, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged.

63. 63. Mt7,19 Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.

64. Azután Jézus elárulta még hallgatóinak az igazi boldogság titkát:
Boldogok, akik szeretik a szegénységet és a szegényeket, mert övék a mennyek országa. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert egyszer majd jóllakhatnak. Boldogok, akik szívesen megbocsájtanak, mert nekik is majd szívesen meg fognak bocsájtani.
Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják majd az Istent.

65.”Boldogok, akik azon dolgoznak, hogy béke legyen körülöttük, mert Isten fiainak nevezik majd őket. Boldogok, akiket azért üldöznek, mert szentül akarnak élni: egyszer övék lesz a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak, üldöznek benneteket, és mindenféle rosszat fognak rátok. Ujjongjatok és örvendjetek, mert nagy jutalom vár rátok a mennyben."