A LEGSZEBB TÖRTÉNET 181-191

 180.  A zsidók még az Úr halála után sem érezték magukat biztonságban, ezért a sziklasír elé őröket állítottak. Vasárnap hajnalban az őrök arra riadtak fel, hogy a nehéz kő magától félregördül, és a sírból vakító fényesség tör elő. Krisztus feltámadott! A katonák rémülten kereket oldottak és meg sem álltak a főpap palotájáig Ott azután beszámoltak mindenről, ami a sírnál történt. A zsidók főemberei megszeppentek. Hamar pénzt nyomtak a katonák kezébe és megparancsolták, hogy ne beszéljenek a látottakról.

181. Mária Szent János házában imádkozott, amikor hirtelen, a zárt ajtón keresztül Jézus ragyogó alakja jelent meg előtte. A Szűzanya nem ijedt ugyan meg, de nagy-nagy boldogságában szólni sem tudott. Reggelre kelve jámbor asszonyok mentek a sírhoz, hogy Jézus testét bebalzsamozzák. Legnagyobb meglepetésükre a követ elhengerítve, a sírt pedig üresen találták. Ekkor egy angyal jelent meg nekik és így szólt hozzájuk: -„Miért keresitek az Élőt a halottak között? Krisztus feltámadott! Menjetek hát Péterhez és a tanítványokhoz és mondjátok meg nekik, hogy az Úr Galileában vár rájuk." -

182.  Az asszonyok siettek átadni az üzenetet Péternek és Jánosnak. Azok persze tüstént a sírhoz szaladtak. János, aki fiatalabb és gyorsabb volt, megelőzte társát. Az üregbe pillantva azonban csak a szépen összehajtogatott szemfedőt találta ott. Ekkora már Péter is odaérkezett és is láthatta, hogy a sziklasír üres. Mária Magdolna egész nap a sir közelében kereste az Úr testét. Egyszerre könnyein keresztül egy közeledő férfit vett észre. Azt hitte, hogy a kertész, és megszólította: Ha te vitted el az Úr testét, az égre kérlek, mondd meg, hová tetted? A férfi azonban nem volt más, mint maga Jézus, aki mosolyogva csak ennyit mondott:- ,,Mária!", mire az ujjongó kiáltással: , -”Mester!” - lábaihoz borult.

183.  Ugyanaznap az Emmausz felé vezető úton két tanítvány vitatta nagybúsan az elmúlt napok eseményeit. Egyszer csak egy idegen szegődik hozzájuk és belekapcsolódik beszélgetésükbe. A tanítványokat annyira lekötötték az idegen szavai, hogy a vendéglőhöz érve, meghívták, ebédeljen velük. Alig ültek azonban asztalhoz, az idegenben a kenyér szegéskor felismerték Jézust. Mielőtt azonban szólhattak volna, az Úr ismét eltűnt szemük elől.

184.  Húsvét estéjén az apostolok az utolsó vacsora termében gyűltek össze. A zsidóktól való félelmükben az ajtókat gondosan eltorlaszolták. Ekkor hirtelen, minden zaj nélkül megjelent Jézus a zárt terem közepén. ,,Béke veletek!” -  köszöntött rájuk. –„Ne féljetek! Én vagyok!” -  Az apostolok csak ámultak, bámultak, de szólni nem tudtak. Jézus elmosolyodott, és hogy bebizonyítsa nekik, hogy nem kísértet, az asztalhoz lépett és jóízűen falatozni kezdett az ott levő halból és mézből. Később pedig ünnepélyes szavak kíséretében átadta az apostoloknak a bűnbocsájtás hatalmát.

185.  Ezen az estén Tamás apostol nem volt jelen. Mikor később a tanítványok elbeszélték neki Jézus csodálatos megjelenését, nem akart hinni nekik: - „Amíg saját szememmel nem látom kezén és lábán a szögek helyét, amíg nem teszem kezemet oldalsebébe, nem hiszek nektek! Egy hét múlva az apostolok ismét összejöttek a teremben. Ezúttal Tamás is velük volt. Jézus újra megjelent a zárt ajtókon át, és egyenesen Tamáshoz lépett. Gyere ide, Tamás, - mondta neki tedd kezedet oldalsebembe! És ezentúl ne hitetlenkedj!" Tamás térdre roskadt és megindultan így kiáltott fel:- ,,Én Uram, én Istenem!"-

186.  Jézus meg hozáfűzte: -„Most hiszel Tamás, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek."-  Ezután az apostolok visszatértek Galileába. Hogy legyen miből élniök, újra halászni kezdtek. Egy éjjel órákon át hiába vetették ki hálóikat, egyetlen egy halat sem fogtak. A pirkadat félhomályában azután egy integető alakot vettek észre a parton, aki így kiáltott feléjük: „Nincs sem mi ennivalótok?” -  Nincs! kiáltották vissza. -,,Vessétek hát a hálót a bárka jobb oldalára, meglátjátok, mennyi halat fogtok fogni!” -  tanácsolta az idegen. Az apostolok szót fogadtak, és mikor a hálót felvonták, annyi hal nyüzsgött benne, hogy alig tudták a partra vonszolni. Ekkor János odasúgta Péternek: -„Ez biztosan az Úr...”-

187. Erre Péter ruhástól a vízbe ugrott, hogy elsőnek borulhasson a parton váró Mester lába elé. Nagy meglepetésükre Jézus már kész reggelivel, nyárson sült hallal várta őket. A reggeli végeztével Jézus háromszor megkérdezte Pétertől: -„Péter, szeretsz te engem?”  Péternek eszébe jutott háromszori tagadása. így hát nagyon csendesen és alázatosan felelte: „Ó Uram, te, aki mindent tudsz, tudod azt is, hogy szeretlek!"- Erre Jézus Pétert többi tanítványának vezetőjévé tette ezekkel a szavakkal: -„Péter, légy nyájamnak jó pásztora!"- Ezután még negyven napon keresztül Jézus hasonló módon megjelent sok helyütt.

188.  A negyvenedik napon, amely csütörtökre esett, Jézus az Olajfák helyére vezette apostolait. Utolsó parancsai ezek voltak: -„Menjetek, hirdessétek az evangéliumot szavatokkal és példátokkal a világ minden népének!"- Azután megáldotta őket, és lassan az ég felé kezdett emelkedni. Csakhamar egy felhő mögött végleg eltűnt szemük elől. Ez volt az Úr mennybemenetele. A tanítványok égre meredő tekintettel továbbra is mozdulatlanul maradtak, míg végre két angyal rázta fel őket kábultságukból: - „Galileai férfiak, miért álltok itt tétlenül az eget fürkészve? Jézus, aki előttetek a mennybe szállt, egy napon ugyanígy fog visszatérni, hogy a világot megítélje."-

189.  Kevéssel távozása előtt Jézus megígérte apostolainak, hogy elküldi nekik a Szentlelket. Mennybemenetele után az apostolok újra összejöttek az utolsó vacsora termében, és ott kilenc napig buzgón imádkozva valóságos lelkigyakorlatot tartottak. A Szűzanya is velük volt. A tízedik napon, Pünkösd napján, reggel kilenc óra tájban heves szélroham rázza meg a zárt ajtókat. Majd kicsapódik egy ablak, és a mennyezetről tűznyelvek szállnak alá az egybegyűltekre. Ez a Szentlélek volt, aki tűznyelvek és szélroham alakjában jelent meg az apostoloknak.

190. Az apostolok nyomban hihetetlen változáson mentek át. Eddig csak félni és remegni tudtak. Most azonban akkora lelkesedés vett rajtuk erőt, hogy ezután bátran szembeszálltak minden nehézséggel és veszedelemmel.
A ház tornácára siettek és beszélni kezdtek az egybegyűlt népnek a feltámadt Krisztusról. A Szentlélek igazán nem fukarkodott ajándékaival. Erről az apostolok csakhamar meggyőződhettek. Péter és társai ugyanis saját nyelvükön szóltak a néphez. És, bár a tömegben sok idegen, más nyelvű ember is volt, mégis csodák-csodája, mindegyik olyan jól megértette az apostolok beszédét, mintha csak saját nyelvén hallotta volna őket prédikálni.

 191. A nép igen elcsodálkozott a sok nyelven megérthető prédikáció csodáján. Még aznap sokan megtértek, és kérték, hogy kereszteljék meg őket.
Így alapította Egyházát az Úr...
Az első Pünkösd óta közel 2000 év telt el, és az Egyház még mindig fennáll. Minden üldöztetés, megoszlás és háború ellenére ma is híven teljesíti nagy békeszerző hivatását a szeretet és igazság szellemében. A legszebb történet benne folytatódik...