A LEGSZEBB TÖRTÉNET 141-150

140.   Az Úr példabeszéddel felelt nekik: -„Egy gazdának szép szőlője volt. Gondosan bekeritette és bérlökre bízta, hogy megműveljék és a termést betakaritsák. Mikor eljött a szüret ideje, a gazda a bérlőkhöz küldte szolgáit, hogy a neki járó részt elhozzák. A bérlők azonban megverték a szolgákat, sőt egyet közülük meg is gyilkoltak. Erre a gazda más szolgákat küldött ki, de a bérlők azokkal is ugyanúgy bántak el.

141.   Végül saját fiát küldte hozzájuk, mert biztosra vette, hogy azt végül is tiszteletben fogják tartani. De tévedett: a bérlők a gazda fiát is éppúgy megölték, mint a szolgáit, főleg azért, hogy örökségét megkaparinthassák. Mit gondoltok, - kérdezte Jézus mit tett a gazda az aljas lázadókkal?” -
- „ Biztosan kivégeztette őket, -  felelték a zsidók - szőlőjét pedig másoknak adta bérbe. Erre az Ur megmagyarázta nekik, hogy ők sem különbek a gonosz bérlőknél, hiszen ők is elbántak a prófétákkal, és ők is életére törnek az Isten Fiának. Méltán számíthatnak tehát Isten bosszújára. Jézus kínszenvedésének napja pedig egyre közeledett.

142.   Nagycsütörtökön Jézus egy tágas terembe gyűjtötte az apostolokat, hogy elköltse velük a húsvéti vacsorát. Ezen a napon ugyanis Mózes törvénye szertartásos vacsorát írt elő a zsidó nép Egyiptomból való kiszabadulásának emlékére. Mikor asztalhoz ültek, a tanítványok között veszekedés támadt afelett, hogy ki üljön a díszhelyre, Jézus mellé. Ekkor Jézus, hogy alapos leckét adjon nekik az alázatosság erényéből, levetette köpenyét, egy tál vizet és törülközőt hozott és sorra mosni kezdte apostolai lábát.

143.   Mikor Péterre került a sor, az hevesen tiltakozni kezdett. Az Úr azonban nem tágított. És míg Péter lábát mosta, így beszélt: -„ Nemde én Uratok vagyok? Mégis megalázom magamat előttetek, hogy példámon okulva, ezentúl ti is alázattal és szeretettel viselkedjetek egymással."- Azután hozzáláttak a vacsorához. Jézus újra megszólalt: -„Most hát tiszták vagytok. de sajnos, nem mindnyájan. Bizony, - tette hozzá - egy közületek el fog árulni engem. Az apostolok igen megdöbbentek. Mindegyikük faggatni kezdte Jézust. –„Mondd, Uram, csak nem én leszek árulód?”

144.   „ Egyik azok közül, akik most velem esznek,-  ismételte Jézus - el fog árulni engem! De jaj neki! Bizony jobb lett volna, ha meg sem születik!” -  Júdás is megkérdezte az Urat: - ,,Mester, talán rólam beszélsz?” – „Te mondád!” - válaszolta neki Jézus halkan. János, aki legközelebb volt Jézushoz, szintén tudni akarta az áruló nevét. Az Úr azonban csak ennyit mondott neki: Akinek a tálba mártott kenyeret nyújtom, az az áru-ló." - Azután fogott egy darab kenyeret, a tálba mártotta és Júdásnak nyújtotta, aki felugrott és kirohant a teremből.

145.    A vacsora végeztével Jézus kenyeret vett a kezébe, azt megáldotta, megszegte s apostolainak nyújtotta e szavakkal: -„ Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem. „- Azután boros kupáját vette kezébe és azt is nekik nyújtotta, mondván: - „ Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, amelyet értetek és sokakért kiontok a bűnök bocsánatára. Amit most én teszek, ti is tegyétek majd az én emlékezetemre.” - Majd Péterhez fordult: -„Érted külön imádkoztam, Péter, hogy hited soha meg ne rendüljön bennem.

146.     Péter felkiáltott: -„ Hagyjon el bár mindenki téged, én soha el nem hagylak! Életemet is örömest adom érted!” -  Jézus így felelt: Én mondom neked, még ma éjjel, mi előtt a kakas kétszer kukorékol, te háromszor tagadsz
meg engem. Péter azonban tovább tiltakozott: Nem, nem, én téged soha meg nem tagadlak! És Péter fogadkozásához a többi apostol is csatlakozott.
Ezután Jézus apostolaival elhagyta az ebédlőt és zsoltárt énekelve az Olajfák hegye felé indult.

147.  Az út szőlők mellett vezetett el. Jézus megszólalt: Én vagyok az igazi szőlőtő és ti vagytok a szőlővesszők. Vagyis: amint a szőlővesszők a szőlőtő nedvéből élnek, úgy él a ti lelketek is belőlem. Majd hozzátette –„ Aki velem marad, sok gyümölcsöt terem. Nélkülem azonban semmire sem vagytok képesek.”- Azután imádkozni kezdett apostolaiért és értünk is ezekkel a szavakkal: - „Atyám, vigyázz rájuk, hogy az egységet mindig megőrizzék maguk között; hogy egyek legyenek, amint Te és én is egyek vagyunk... Amint Te küldtél engem, úgy küldöm én is őket a világba.  

147.  Az út szőlők mellett vezetett el. Jézus megszólalt: - „Én vagyok az igazi szőlőtő és ti vagytok a szőlővesszők. Vagyis: amint a szőlővesszők a szőlőtő nedvéből élnek, úgy él a ti lelketek is belőlem.” -  Majd hozzátette –„ Aki velem marad, sok gyümölcsöt terem. Nélkülem azonban semmire sem vagytok képesek.”- Azután imádkozni kezdett apostolaiért és értünk is ezekkel a szavakkal: - „Atyám, vigyázz rájuk, hogy az egységet mindig megőrizzék maguk között; hogy egyek legyenek, amint Te és én is egyek vagyunk... Amint Te küldtél engem, úgy küldöm én is őket a világba.” 

148.  Azután újra apostolaihoz fordult: -„ Szeressétek egymást mint ahogy én szerettelek benneteket." -  Ezután Jézus tizenegy tanítványa kíséretében Júdás
mint tudjuk, már eltűnt az Olajfák hegyére érkezett.
Az Üdvözítő igen szeretett imádkozni e hegy csendes magányában. Ez este a kert bejáratánál hagyta tanítványait és csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. És akkor hirtelen erőt vett rajta a szomorúság és a rettegés.
-"Szomorú az én lelkem mondta három kísérőjének.
Maradijatok itt és virrasszatok velem... 

149. A holdvilág ezüstös fényt vetett a kertre. Jézus az olajfák árnyékába húzódott, térdre roskadt és így imádkozott: -„ Istenem, ha lehetséges, vedd el tőlem a szenvedés kelyhét... De történjék minden a Te akaratod szerint, és ne
az enyém szerint.” - Ebben a pillanatban lelki szemei előtt megjelent a világ
minden undok bűne a reá váró kínok iszonyú látomásával. Úgy érezte, hogy minden erőfeszítése ellenére sok-sok megrögzött bűnös soha sem fog megtérni. Ez a gondolat annyira gyötörte, hogy vigasztalást keresve, visszament tanítványaihoz. Ám azok, mig Ő gyotródött, békésen aludtak. Az Úr felébresztette őket és szelíden szemrehányást tett nekik.

150. – „Hát még egy órát sem tudtok velem virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek."-  Azután újra magukra hagyta őket és ismét így fohászkodott: Atyám, ha csak lehet, vedd el tőlem a szenvedés kelyhét!"- Végre egy angyal jelent meg, és vigasztalni kezdte. Talán azzal, hogy feltárta Jézus előtt a jövőt: szenvedése nem vész majd kárba, mert lesznek nagylelkű gyermekek, akik áldozataikkal, engedelmességükkel, szeretetből végzett imáikkal megváltói szívének sok-sok örömet fognak szerezni.