A LEGSZEBB TÖRTÉNET 1-19

1.

Csaknem kétezer évvel ezelőtt, Palesztina nevű keleti országban, Názáret falujában élt egy lány. Mária volt a neve. Szépségéről és jóságáról még a szomszédos falvakban is beszéltek. Nem csoda tehát, hogy hamarosan kérője is akadt: egy József nevű dolgos ácsmester, aki aztán el is jegyezte őt. Mindkét jegyes Dávid király családjából származott.

2. Mária egyedül imádkozott kis házában, amikor Gábor arkangyal váratlanul megjelent előtte. "Üdvözlégy Mária! szólította meg az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között és telve vagy te a kegyelemmel." Mária igen meglepődött, megijedt. De az angyal megnyugtatta és nagy örömhírt mondott neki: Téged választott a Jóisten, hogy Jézusnak, a világ üdvözítőjének édesanyja légy. Én az Úr szolgája vagyok - válaszolt Mária – legyen hát velem minden úgy, ahogy mondtad...

3. Az angyal azt is elárulta Máriának, hogy rokona, Erzsébet is hamarosan édesanyja lesz egy kisfiúnak, akit Jánosnak fognak hívni. Erre Mária gyorsan útra kelt, hogy Erzsébetet meglátogassa. Amikor megérkezett, vidám köszöntésére így válaszolt Erzsébet: ,,Ó Mária, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse... Látogatásod kitüntetés számomra, hiszen te az Úr édesanyja vagy... Nagyon is igazad volt, hogy hittél az Úr igéretének." Erre Mária nagy örömében énekelni kezdett egy szép dalt, amelyet maga költött a Jóisten dicséretére: Magasztalja az én lelkem az Urat.

4.Néhány hónappal később Augusztus római császár népszámlálást rendelt el birodalmában. Mindenkinek abban a községben kellett jelentkeznie, amelyből családja származott. Máriának és jegyesének, Józsefnek is Názáretből Betlehembe, Dávid szülőfalujába kellett utaznia. Négy napi fárasztó utazás után végre megérkeztek. De a fogadóban nem volt már számukra hely. Az előttük érkezők minden helyet elfoglaltak.

5. Hiába minden! Senki sem akarta befogadni őket. Végre a falu határában találtak egy barlangot, amely istállóul szolgált. Ott hozta világra Mária kisfiát, Jézust, az Isten
Fiát, aki csak azért lett emberré, hogy minden embert Isten gyermekévé tegyen...
Mária bepólyázta a kis újszülöttet, és mivel József nem hozhatta magával a magafaragta bölcsőt, a jászol szalmájára fektette. Es mert a barlangban nagyon hideg volt, Mária
olykor-olykor szívéhez szorította a kis Jézust és úgy melengette. Gondolsz-e arra néha, kisfiam, hogy a szentáldozásban ugyanez a Jézus jön hozzád?. Örülsz-e neki, mint Má
ria?. Szivedhez szoritod-e, mint Mária?

6.Kinn az éjszakában tábortűz mellé kuporodva pásztorok őrizték nyájukat. Egyszerre nagy fényesség támadt, és angyal jelent meg előttük. Érthető, hogy nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: ,,Ne féljetek! Mert nagy örömhírt mondok nektek: épp most született Üdvözítőtök nem messze innen, Betlehemben. Erre menjetek! Találtok majd egy bepólyázott, jászolban szundikáló kisfiút. Ő az Üdvözítő." Erre más angyalok is jöttek ujjongva és énekelve: Dicsőség mennyben az Istennek, békesség, békesség
földön az embernek!

7.Gyönyörű volt az angyalok éneke. A pásztorok nem győzték csodálni. Mégis serényen felpattantak, hogy meglátogassák a titokzatos kisfiút, akinek születéséről az angyalok beszéltek. Szaladtak, szaladtak egészen Betlehemig,
ahol végre rábukkantak az istállóra, amelyben a kis Jézus aludt. Boldogan letérdeltek és imádkozni kezdtek... Lám az Üdvözítő mindenkinél jobban szerette a szegényeket! Reggelre kelve a pásztorok szétszaladtak a környéken, hogy a nagy eseményt mindenkinek hírül adják. Képzelhetjük, mennyire szégyenkeztek és bánkódtak azok, akik előző nap nem akarták befogadni Máriát és Józsefet.

8.Negyven nappal Karácsony után Mária és József felmentek Jeruzsálembe, hogy a gyermek Jézust bemutassák az Úr templomában. Ott várt már rájuk Simeon, egy igen öreg és vallásos ember. Isten megígérte neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Üdvözítőt. Mihelyt észrevette a közeledő Szent Családot, megértette, hogy az ígért Üdvözítő nem lehet más, mint a kis Jézus. Ahogy csak öreg lábaitól kitelt, eléjük futott és karjába kapva a kisbabát, így kezdett énekelni: ,,Végre láttam az Üdvözítőt, most már jöhet a halál!..." Aztán visszaadta a kis Jézust meglepett édesanyjának és megjövendölte, hogy Fia miatt később neki is igen sok szenvedésben lesz része.

9.

Kevéssel azután, hogy a Szent Család hazatért Betlehembe, különös látogatók zörgettek be. Mágusok voltak, vagyis az akkori idők gazdag és vallásos tudósai. Mivel a Szentírást jól ismerték, tudták, hogy a világ Szabadítója nemsokára a Földre száll és hogy születését csodálatos csillag adja majd hírül. Éjszakáról éjszakára lankadatlanul fürkészték az égboltozatot, ahol egy este végre titokzatos égitestet vettek észre. ,,Nagyszerű Ez biztosan a régen keresett égi jel! - kiáltottak fel. Aztán habozás nélkül útra keltek, hogy családjuktól, hazájuktól messze hódolhassanak az újszülött Jézusnak. Utuk sivatagon vezetett keresztül. De ők csak a csillagot nézték... Hosszú lovaglás után végre egy este megérkeztek Jeruzsálembe.

10.Abban a pillanatban, amint beléptek a város kapuján, a csillag hirtelen eltűnt. A mágusok tanácstalanul néztek egymásra: mitévők legyenek? Végre úgy döntöttek, hogy magától Heródes királytól kérnek tanácsot. ,,Urunk léptek az uralkodó elé tudni szeretnénk, hol született a zsidók királya? Láttuk ugyanis csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy imádjuk őt."
Heródes meglepődött és nyugtalanul fordult udvari írás tudóihoz: ,,Hol is kell születnie Krisztusnak? ",Betlehemben felelték azok. Erre a király nyájasan megmagyarázta a mágusoknak, hogy merre van Betlehem. Azután szólt ravaszul: ,el ne felejtsetek majd beszámolni nekem a híres gyermekről. Mert én is meg akarom látogatni."

11.Ahogy a mágusok kiléptek Jeruzsálem kapuján, a csillag ismét felragyogott és elvezette őket egészen Betlehemig. Ott megállt a ház fölött, melyben a kis Jézus lakott. Mária mosolyogva nyújtotta feléjük kisfiát, ők pedig térdre hullva imádni kezdték. Keleten az a szokás, hogy a látogató vendéglátója számára mindig valami ajándékot hoz magával. A mágusok hazájuk legértékesebb termékeivel, arannyal, tömjénnel és mirhával lepték meg a Gyermek-Jézust. Kisbarátom, mi sem látogathatjuk Jézust üres kézzel. Illik, hogy mikor látogatóba megyünk hozzá, szeretetünk aranyával, imánk tömjénjével és apró áldozataink mirhájával hódoljunk neki.

12.Következő éjszaka a mágusok álmot láttak, amelyben Úr megtiltotta nekik hogy vissza menjenek Heródeshez. Így hát más úton tértek vissza hazájukba. A vendégek távozása után József felriadt álmából. Egy angyal állt előtte, aki így beszélt hozzá:,kelj fel gyorsan! Csomagolj össze, vedd a kisfiút és Anyját és indulj azonnal Egyiptom felé. Ott maradsz majd addig, míg újra jelt adok..."Miért mindez? ,Azért, mert Heródes Jézus életére tör. József percig sem habozott. Felkeltette Máriát, felnyergelte hűséges csacsiját és pár perc múlva már az egyiptomi országúton siettek tova az éjszakában. Hogy mi történt volna Jézussal, ha József nem engedelmeskedett volna, azt mindjárt meglátjuk...

13.Másnap reggel Heródes megtudta, hogy a mágusok hazamentek anélkül, hogy betértek volna hozzá. Rettenetes haragra gerjedt. Tüstént megparancsolta szolgáinak, hogy
fussanak Betlehembe és ott minden kisgyermeket gyilkoljanak le. A katonák szót fogadtak. Sorra járták a betlehemi házakat és minden kisgyermeket kegyetlenül megöltek. Szegény kicsinyek! Méltán nevezzük őket Aprószenteknek, hiszen mindnyájan Jézusért haltak meg.
Ezalatt a Szent Család már messze járt és nemsokára meg is érkezett Egyiptomba, a piramisok és a szfinx legendás országába. A száműzetés néhány évig tartott. József szorgalmasan dolgozott, hogy Mária és a kis Jézus semmibe se szenvedjenek hiányt.

14.Végre meghalt Heródes, Az angyal ismét megjelent József előtt és így szólt hozzá:Kelj fel és térj vissza hazádba. Azok ugyanis, akik Jézus életóre törtek, már nem ének." És József ismét késlekedés nélkül engedelmeskedett. Hosszú vándorlás után a Szent Család végre ismét beköltözhetett elhagyott názáreti házába. Ott élte azután hosszú éveken át Jézus Máriával es Józseffel a szegény munkás ember küzdelmes életét. A faluban mindenki csodálattal beszélt okosságáról s jóságáról. A Szűzanyának szorgalmasan segített takarítani, kendert fonni és bevásárolni. Egyik legkedvesebb szórakozása a vízhordás volt.

15.Jézus egyre nagyobb lett és Mária lassacskán olvasni kezdte tanítani. Ne felejtsük el, hogy Jézus maga volt a mindentudó Isten. Mégis tanulni akart az emberektől, hogy a világ minden tanuló gyermekének példát adjon. Tíz éves korában aztán kedve támadt, hogy az ácsmesterséget is megtanulja. Az eget és a földet semmiből teremtő Isten bizony nem restelt József tanácsaira hallgatni, naphosszat gyalulni és fűrészelni. Jézus nem félt a munkától. Keze kérges, szép munkáskéz volt.

16.Mózes törvénye előírta, hogy minden fiúgyermeknek tizenkét éves korától kezdve részt kell vennie a jeruzsálemi zarándoklaton. A tizenkét éves Jézus is engedelmeskedett
a törvénynek. Így Húsvétkor ő is elkísérte szüleit Jeruzsálembe. A százötven kilométeres utat a galileai karavánnal utazta végig. Abban az időben ugyanis a rablótámadás nem volt ritka dolog. Ezért a zarándokok több ezer főnyi karavánt szerveztek, amelyben a férfiak és asszonyok külön csoportokat alkottak. A gyermekek egyszer édesapjukkal, másszor
édesanyjukkal tartottak. Amikor a Szent Város tornyai feltűntek a látóhatáron, az egész karaván csodaszép zsoltárénekekre zendített.

J17.eruzsálemben Jézus Máriával és Józseffel a templomba ment. A zarándoklat vallásos ünnepségei hét napig tartottak. Azután meg ki-ki hazatért. A galileiek karavánja is útra kelt. József a férfiakkal, Mária meg az asszonyokkal utazott. És Jézus? Mária azt hitte, Józseffel van, József meg azt, hogy Máriával. Végre este, amikor a karaván pihenőt tartott, Mária és

József találkozott. Hol van Jézus? - kérdezték egymástól. És mert senki sem tudott róla felvilágosítást adni, komolyan nyugtalankodni kezdtek. Mitévők legyenek? Rövid tanácskozás után Mária és József sietve visszaindultak Jeruzsálem felé.

18.

Három napig keresték Jézust mindenhol: a piacon, a boltokban, a zsinagógákban. A harmadik napon a templomban vitatkozó csoportot vettek észre. Mária megremegett:
Jézus ott állt a hittudósok között. Éppen egy kérdést intézett hozzájuk, amelyikre egyikük sem tudott feleletet adni. A tudósok csodálkozva néztek össze, majd lassan, töprengve elszéledtek. Amikor végre hozzáférhetett gyermekéhez, Mária szelíden így szólt: ,,Fiam, miért tetted ezt velünk? Édesapád és jómagam már három napja keresünk mindenhol..

19.Az Isten-Gyermek így felelt édesanyja szavaira: ,Miért kerestetek? Hát nem tudjátok, hogy nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom? - Ezzel a felelettel példát adott nekünk arra, hogy mily odaadással kell dolgoznunk az Isten ügyéért, a lelkekért sokszor még szeretteinket is el kell hagynunk ezért. Mária és József boldogok voltak, hogy végre megtalálták Jézust. Örömükben elfeledték minden aggódásukat. Hazamentek Názáretbe, ahol Jézus tovább emberesedett és egyre bölcsebb lett, növekedett kedvességben Isten és az emberek szemében is. Múltak az évek... Mária és József naponta hálát adtak Istennek a Gyermekért, aki nekik oly sok örömet adott.